Georg Trakl: Nyári szonáta

Írta: Tauber Ferenc


Közzétéve 5 napja

Megtekintések száma: 208



Georg Trakl: Nyári szonáta

Részeg illat, gyümölcs erjed.
Napfény, ami bokrot, fát bök,
Fekete légyhad itt dünnyög,
Barna tisztás, hangjuk terjed.
A pocsolya mély kékjében
gyomok égnek fényes lánggal.
Hallom, sárga virágsáncban
Vad nászhangok dúlnak éppen.
Hosszan egymást hajtó lepkék;
Imbolyogva, fülledt ágyban,
Kakukkfüvön táncol árnyam.
Rigó tolja víg énekét.
Dús keblű felhő elterül,
És bogyóba meg lombba varrt
Sötét tűlevelek alatt
Csontváz fintorog, s hegedül.


Georg Trakl : Sommersonate

Täubend duften faule Früchte.
Busch' und Bäume sonnig klingen,
Schwärme schwarzer Fliegen singen
Auf der braunen Waldeslichte.
In des Tümpels tiefer Bläue
Flammt der Schein von Unkrautbränden.
Hör' aus gelben Blumenwänden
Schwirren jähe Liebesschreie.
Lang sich Schmetterlinge jagen;
Trunken tanzt auf schwülen Matten
Auf dem Thymian mein Schatten.
Hell verzückte Amseln schlagen.
Wolken starre Brüste zeigen,
Und bekränzt von Laub und Beeren
Siehst du unter dunklen Föhren
Grinsend ein Gerippe geigen.