Mihez kezdjek a Művészettel?
Írta: B Hargitai Margaréta
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 22
Mihez kezdjek a Művészettel?
Ismerem a Művészet farizeusait,
láttam őket kiállításmegnyitókon,
laudációkat mondtak egymásnak,
vastapsot adnak és kapnak,
színházba járnak meg operába.
Meglestem őket, ahogy a kocsmából
részegen tántorognak haza.
Ismerem a Művészet félisteneit,
a híres írót, a földimet,
s a díjakkal büszkélkedő költőt,
aki eleinte maga a Jóság és a Tudás,
de mindenkit lenéz, aki ezekre áhítozik,
a képzőművészt, aki leginkább pucér nőket
szeret festeni, vagy leginkább pucér nőket
szeret,
a zenészt, aki nappal a kutyái fején
veri szét a gitárját,
az építészt, aki elefántcsonttornyokat tervez,
meglestem őket mind,
esténként az aggodalom és kétségbeesés
függőágyában alszanak,
hálójából kitekeredni csak hajnaltájt
sikerül nekik.
Kaptam tehetséget,
kamatoztattam,
nehogy számonkérjék rajtam,
hogy elherdáltam.
De a híres író, földim, nem
akar itt foglalkozni velem,
én is költözzek föl hozzá a
Parnasszusra, majd ott, ha jól megfizetem,
a híres költő leszólja alkotásaimat,
megköpködi a kiadóimat,
kétségbe von erkölcsileg és szakmailag egyaránt,
miközben ő többször is eladja
ugyanazt a verset,
csak önnek, csak önnek.
A képzőművész rólam karikatúrát készít,
az építész eltörli a belső és külső tereket,
elszakít saját magamtól,
a zenész előttem nem énekel,
összeszorítja ajkait, elfordul.
Elmentem hát a Művészethez és
számon kértem.
Mikor tehetetlenül széttárta karjait,
ráborítottam az összes mocskot,
amit a nevében követtek el,
aztán néztem, ahogy belefullad.
Hajnalig küszködött.
Egyszer majdnem meginogtam, hát
tényleg lehetek bíró s végrehajtó
egy személyben?
Tényleg.
Megöltem a Művészetet.
Újjászületését várom.
Az irodalomban.
A zenében.
Az építészetben.
A képzőművészetben.
A világban.
Benned.
Őszintén.
Ma hajnalban.