Vesztergom Andrea

(1977, Zirc ‒ )

„Egy zugot keresnék magamnak,
ablakok helyett vakablak,
a verseket magamra hagytam,
szavak ülnek, elolvasatlan.” (Vesztergom Andrea: Sordino)

Tíz évesen írt először verseket, 2000 óta publikál, első verseskötete 2006-ban látott
napvilágot. 2015-ben a Szünet a semmiben című kötetéért elnyerte az Irodalmi Jelen költészeti díját.

„Vesztergom Andrea bravúrosan bánik a kötött formával, leheletfinom költői képei,
szokatlan, újszerű fogalmai, jelzői arra késztetik az olvasót, hogy kötetét újra és újra
fellapozza.” (Varga Melinda)

Főként autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik.