A korsó meg a kútja
Írta: Váradiné László Mária
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 38
A korsó meg a kútja
Tisztes Idősebb úr! Vékony, nem túl magas, mindig öltönyben látni, szépen őszülő dús haja igen megnyerő külsőt mutat. A nők bomlottak utána, mikor fiatal volt. Meg amikor már nem volt fiatal, akkor is. Vonzerejét nagyságrendekkel növelte az a tény, hogy sosem nősült meg. Nemesi család sarja – suttogta a ház minden lében kanál egykori viceházmestere, aki időtlen idők óta lakott a földszinten. Erzsébet, a lánya is ide született, s hosszú estéken rengeteget mesélt a ház egykori tulajdonosairól. A háború után elvállalta a házfelügyelőséget, s mikor megöregedett, a lánya vette át a munkát. Ilyen kincset érő ismeretekkel lett azután Erzsébet a ház „kalendáriuma” - minden lakót ismert, s azok felmenőit, lemenőit, örököseit, szeretőit, udvarlóit, az ...úgynevezett unokahúgokat… egyszóval előtte nem volt titok. Az Öregurat a házban a háta mögött - meg sokszor előtte is - Bárónak hívták. Miklós Báró… mondták, a pucerájból hozatja az öltönyeit, s Erzsike főz neki, ha olykor megkéri. Takarítást is vállal, heti rendszerességgel a Bárónál.
Amikor a háború kitört, a Báró éppen letette az érettségi vizsgáit, s szülei a testvéreivel egy szép csendes éjszakán Amerikába disszidáltak. De Miklós gyerek nem akart menni. Ő Desire Tántit nem hagyja magára. Majd Ő vigyázz rá. A háborúnak egyszer vége lesz, akkor elvégzi az egyetemet. Ki tudja Amerikában mi vár rájuk. Desire Tánti szinte a mamájaként szerette őt, és nem vitte rá a lélek, hogy itt hagyja ebben a hatalmas lakásban egyedül. A Tánti sokáig élt, s a háború után a Tanács – miatta - meghagyta nekik az emelet három szobáját, s mikor felszámolták a társbérleteket, a cselédlakást is megkapták.
Szóval Miklós Báró gyönyörű lakásban lakott a belváros legszebb részén. Ami igazán vonzó szempont volt a Báró oldalán feltűnő hölgyek szemében. Már amelyiknek megmutatta.
Bámulták a csodás régi bútorokat, az ablakokat befedő sötét, pácolt fa spalettákat, a falon lévő családi festményeket. A vitrinben lévő porcelánok, egyenesen elbűvölték az éppen aktuális menyasszonyjelölteket, akik gondolatban máris száguldottak a Bazilika lépcsője felé, csodás szép menyasszonyi ruhában. De Miklós Báró résen volt. Sosem nősült meg, őrizte a függetlenségét, s az volt a véleménye, minek legyen neki külön felesége, mikor annyi közül válogathat…
Most idősebb korára kialakított magának egy remek szisztémát, mely sok szervezést, odafigyelést kívánt, és a módszer segítségével megőrizhette függetlenségét. Igazából ezzel szórakoztatta magát. Őt nem érdekelték a Tv-ben a sorozatok, a vetélkedők – bár a műveltségi vetélkedőben akár versenyzőként is indulhatott volna, és még meg is nyerte volna – az életét más töltötte ki.
Miklós Bárónak igyekeznie kellett, ha nem akarta lekésni a hétfői házi rétest Margitkánál. Margitka helyes kis banktisztviselő volt, Miklós Báró akkor ismerte meg, amikor a Bank egy karácsonyi vacsoráján beszélgetésbe elegyedtek. Margitka okos asszony is volt, nagy családdal, hétvégén gyerekek, unokák, mind nála ebédeltek, s így Hétfőre mindig volt valami maradék, amire a Báró volt meghívva. Margitka remek háziasszony volt, isteni házi réteseket készített, és kicsit bele is szeretett a Báróba, ami remek hangulatot teremtett az ebédhez. A Báró szeretett az Asszonykához eljárni, beszélgetni, megvitatni a világ pénzügyi helyzetét, a politikai életről diskuráltak, azután mindenki ment a dolgára. Margitka megértette, hogy Miklós Báró nagyon elfoglalt felső szintű vezető volt, nemesi családról is suttogtak, s sejtetni engedte, hogy számos társadalmi kötelezettsége miatt kevés a szabadideje.
Kedden Margitkát Júlia asszonynak hívták, elegáns magas, nagyon művelt asszony, megfelelő társadalmi ranggal. Lánykori nevéből az előnevet már régen belepte az évek pora, azért a felső ….tízezer, ötezer… szóval csak suttogták, ki is Ő valójában. Szívesen mutatkozott Miklós Báróval az Opera bármelyik premier előadásán, vagy egy kiállítás megnyitóján. Anyagi gondjai nem voltak, s Miklós Báró kiváló kísérő volt. Klasszikus műveltséget hozott otthonról, legalább 4 nyelven beszélt anyanyelvi szinten – hála a különböző nemzetiségű dadáknak, akiktől a gyerekszobában tanult meg angolul, franciául, németül, és még olaszul is megértette magát. Az opera előadása után biztosítva volt Miklós Báró számára a kellemes vacsora, a meghívott vendégelőadók pedig elámultak azon, milyen művelt a magyar szellemi elit. Júlia asszony ezért rendszeresen kapott megbízást arra, hogy Domingo, Carerras, vagy Pavarotti művész urak számára megszervezze az esti ünnepi vacsorát, nagy gondossággal kiválasztott társaság körében. Júlia asszony meg volt elégedve. Bár régebben rózsaszín álmokat is szőtt a Báróval kapcsolatban, és perzselt is a tűz a szívében - egy ideig -, de aztán a gyertyaláng melegével is megelégedett, belátva, hogy a társadalmi ranglétrán az is jelzés értékű, ha Miklós Bárót az Ő állandó partnerének tartják.
Bár az est sokáig elhúzódott, és későn ért haza, Miklós Bárónak szerdán igyekezni kellett. Összeszedte gondolatait. Hogy is van ma? Tegnap kedd volt, akkor ma szerda, tehát ma tárlatvezetés lesz a Szépművészeti Múzeum kuratóriumi elnökével, Borbála asszonnyal, akinek műveltsége vetekedett Miklós Báróéval. Minden héten egy kiállítást néztek meg, és utána együtt ebédeltek. Borbála asszony igen tájékozott volt, tőle kapta a legfrissebb híreket arról, hogy hol, milyen irodalmi események történnek, mikor lesz az Irodalmi Rádió felolvasó estje, milyen filmbemutatók lesznek vagy voltak, s azok milyen sikereket értek el.
Érdeklődési köre Borbála asszonynak rendkívül széles volt, és Miklós Báró nyugodtan támaszkodhatott véleményére. Nagyon jól tudta ismereteit egyéb összejöveteleken hasznosítani, amikor a bank már nyugdíjas vezetőivel és régi barátaival találkozott a szokásos csütörtöki bridzs partikon.
Remek barátok jöttek össze, megszokott társaság, kitűnő elmék. A kisvendéglő különszobájában minden héten csütörtökön összejött egy társaság, szünetekben a vendéglő vacsorát is kínált. Bár Miklós Bárónak nem voltak anyagi gondjai, megfontoltan költekezett. A rosszmájúak mondhatták volna rá, hogy zsugori… de ez azért nem fedi a valóságot. Miklós Báró már fiatal korában gondoskodott magáról. Amikor a Tanács a háború után elkezdte a régi, paloták, házak lakásait kiutalni, többgyerekes családokat költöztettek az üresen álló lakásokba. A három gyerekes családnak most már volt ugyan tető a feje felett, de ennivalójuk… hát az nem volt. Viszont a Báró hamar felmérte a háború utáni élelmiszer ellátás problémáit. Eleinte tisztára csak a segítség szándékával, - na meg a száraz kenyér utálata - rávette arra, hogy kocsival rendelkező volt egyetemi barátaival meglátogatta a régi birtok körüli tanyavilágot, nem említve barátainak, hogy honnan ismeri az ott élőket, miért is szólítják őt Úrfinak. Sosem jött el üres kézzel. Krumpli, hagyma, egy kis sonkácska ide az Úrfinak, na ezt a kis gömböcöt még Desire Tántinak…, mindig kapott valamit, és adott érte pénzt is, tisztességesen. Itthon aztán alig várták, hogy megjöjjön a körútjáról, s az is előfordult, hogy a falon lévő festményeket kínálták az élelemért. A kőműves felesége is inkább egy szép Máriát, vagy Jézust ábrázoló festményt tett volna fel a falra, mert az a bajuszos huszár neki nem igen tetszett, s ha Miklós Úr elvinné és hozna helyette tyúkot meg krumlit, akkor azt a képet Ő odaadná… Miklós Báró volt oly kedves, megnézte a festményt, aha…. egy Mányoki? – hát ha úgy gondolja asszonyom, hogy Önnek ez nem tetszik akkor én szívesen adok érte két tyúkot, meg hagymát is, aztán a jövő héten már lesz tojás is, ha kéri….Kérte hát… Miklós báró meg még segített is levenni a bajszos huszár festményét, s a lakásában az ablak alatti alkovban, a bársony függöny mögött őrizte. Volt, amit cserealapként őrzött, egyet-egyet azonban megtartott, hiszen az ember fia meggondolja, hogy egy Csontváryt elad-e vagy mégsem.
Miklós Báró megválogatta azt is, hogy kivel ismerkedik meg. Ha úgy látta, hogy veszély fenyegeti függetlenségét, mert a kiválasztott bájos asszonyka igen érdeklődik anyagi helyzete, lakása, társadalmi pozíciója iránt… nos akkor - fájront Bárókám - mondta magának, ennek nem lesz jó vége. Sejtetni engedte, hogy most is igen elfoglalt, sűrű társadalmi életet él, amit nem hanyagolhat el, és ezer bocsánatot kérve, szépen köddé vált.
A hét vége felé ismét a kultúra programjai kerültek az előtérbe. Komolyzenei érdeklődése azonban, néha csúfos eredménnyel járt. Bár bizonygatták a hölgyek, hogy a komolyzene igazi rajongói, amikor Ágnes Asszony a karácsonyi templomi koncerten csak a Benedictusra ébredt fel….akkor azt gondolta, minőségi cserére van szüksége.
Miklós Báró aggodalmaskodott időnként. Memorizálni kell a heti programjait, ki mit fog a héten csinálni, hova megy, kivel, milyen háttere is van az éppen aktuális hölgynek, nem tévesztendő össze a családi kapcsolatokat. Kinek hány unokája, gyermeke, esetleg férje van, vagy özvegy…szóval apró tévedésekből óriási szarvashibák keletkezhetnek. Még az ismerkedésük idején egyszer Ágnes asszonnyal a karján az előadás szünetében vette észre, hogy a büfénél lévő hosszú sorban egy ígéretes új és még lelkes rajongó áll a barátnőjével. Ekkor Miklós Báró váratlanul belekarolt a mellette álló Ágnes asszonyba, és a bal oldali folyosón elbújva mutogatta, a falon kiállított régi színészek képeit, és remek történeteket mesélt róluk. Az anekdoták a szünet végéig tartottak, s Miklós Báró a „kertek alatt” - szemmel tartva a nézőket,- a helyükre kormányozta magukat. Hazafelé mosdó meg kézmosás ürügyén húzta az időt, s mikor végre kiléptek a színház kapuján, megkönnyebbülve látta, hogy ezt most megúszta.
De hát minden jónak egyszer vége szakad. Egy csütörtöki bridzspartira új játékos érkezett.
Nagyon csinos, mondta magának Miklós Báró. A következő héten megállapította, hogy nagyon okos is. Emmácskának szőke, göndör, rövid haja volt, karcsú és apró termete elbűvölte Miklós Bárót. Kék szeme azonban örökké csúfondárosan nevetett a Báróra. Mint aki mindent tud. Báró gondolatban kihúzta magát, gyerünk, szedd össze magad!
Hét végére meghívta egy kirándulásra a hegyekbe. Előszedte a BMW-t, ellenőrizte az akkut, lemosatta, kitakarítatta, teletöltötte a tankot. Hazafelé vacsorára hívta a Gellértbe, ahol őt már ismerősként üdvözölték. Ezt máskor is megismételte, de a jég csak nem kezdett olvadni. Pedig a Báró hozzá volt szokva, hogy a harmadik randevú után már elég kezes báránnyá váltak a partnerek. Akkor értek rá, amikor a Bárónak volt szabadideje, oda mentek, amit a Báró javasolt, az volt az esti program, amit a Báró kitalált. (Bukta kizárva)! De most …. akadozott a szekér. Nem gurult, csak döcögött. A Báró pedig mindent bevetett. Titkos részleteket mesélt a régi nemesi családok életéről, fejből idézet klasszikusokat, akár angolul, vagy franciául, és Rodin szobrait se hagyta ki. Azok a kék szemek továbbra is csúfondárosan néztek rá.
Egy hét végi vacsora alatt, míg Emmácskára várakozott, egyszer csak megdöbbent. Mi a fenét csinálsz te…. itt!? Kocsi, kirándulás, mozi, koncert…. csak, hogy a nevetős szemét lássad?!
Még a lakásodra is felhívtad – de nem jött – hogy imponálj neki?! Ajjjajjaj Bárókám, baj van, nagy baj! Hát addig hódítgattad, udvaroltál, dicsérted szemét, haját, ruháját, elkápráztattad a műveltségeddel, hogy csak szeressen beléd ….amíg…..hogy is mondta Desire Tánti: „csak aztán nehogy addig járjon a korsó a kútra, míg maga bele potty”....
És most is van. Itt ül Felvidéki és Alvidéki Andrássy Miklós Báró és döbbenten veszi észre magán a szerelem minden jelét. Fejét lógatva gondolkodott azon, hogy Ővele ez hogyan történhetett meg? Ővele?! Aki részletekbe menően eltervezte, hogyan menekül ki a szemeit szűziesen lesütő, halkan igent rebegő, csodás kis kacsók fojtogató öleléséből! Aki időt nem sajnálva kilogisztikázta, miként tudja megőrizni függetlenségét, és akkor most tessék. Itt van a szerelem!
S így történhetett meg az az elképzelhetetlen, hogy Miklós Báró egy szép nyári délután ott találta magát a borostyánból font kapu alatt, kis kacsók ölelték át nyakát, miközben Emmácska hangosan és igen bátran kimondta az igent.
Miklós Báró kicsit megszeppenve gondolt az esküvő után arra, hogy márpedig egyszer egy nagyon okos író ..…- talán Shakespeare vagy Ovidius - figyelmeztette a barátait arra, hogy
„a szerelem egy sötét verem”!
Sóhajtozva tette hozzá gondolatban, s ha egyszer beleestél, nem tudsz kikászálódni belőle.
Még Te sem Miklós Báró.
Irodalmi Rádió - 2023.