Emléktelen
Közzétéve: 1 napja
Szerző: Banka Anna
Első közlés
Versek
Műhely
Emléktelen
A gondolatok tejüveg falán
emléktelen emlékek kopognak.
Köveket tennék nemlétező sírjukra,
de az éj vákuumába hullanának.
Most sárgaréz botlató kövekbe
karcolva nevük, a talpak fényesre
sikálják egyforma történetüket.
Lemetszett tönkök némaságába
zárva elfojtott lélegzetük.
A pernye felszállt, feketén,
kitömve a gomolygó felhőket,
a védtelen földet megdermedt
esőcseppek szilánkjai sebzik.
Gyenge jeleimet vak tükrök
fogságában sugárzom.