Anyám a télben

Anyám a télben

Anyám hajnalból font napot nekem,
kezében biccentek a mozgó inak,
fiatal volt, szaladt, koppantak cipősarkai,
kakaó gőzölgött, nemes váll, szép ívű hát,
nem bújtam karjába, nem volt mosolygás,
kint sűrű tél, egy túlbuzgó világ várt,
harisnyát húzni, fogat mosni, sietni.

Fázom felkelni, annyira fázom,
és piruettezik előttem az idő.
Hinni szeretnék egy anyaillatú,
fényre derengő, hosszú álmodásban.
Gyere, még ringatlak, ha kell,
zárva az iskola, zárva a munkahely.

Anya, látom, ledobtad cipőid,
finom arcodon fény játszadozik,
négy évtized megsárgult fényképén
leülsz, hogy ezúttal maradj
álomtól csipás, félig lehunyt
gyermeki szemeimhez közel.