Charles Bukowski: Karácsonyi vers egy börtöntölteléknek
Charles Bukowski: Karácsonyi vers egy börtöntölteléknek
Helló Bill Abbott:
nagyra értékelem, hogy körbeadtad a könyveimet
ott a börtönben, a verseimet és a történeteimet.
ha könnyíthetek ezzel párotok
terhén, örülök neki.
de tudod, az irodalmat nehéz az
átlagembernek megérteni (a nem átlagembernek is);
például én sem szeretem a legtöbb verset,
ezért írok olyanokat amiket magam is elolvasnék.
a költészet határozottan egyre jobb,
emberibb,
a nyelvünk letisztulása miatt
lehet (jött w. c. williams*, és megkért
mindenkit, hogy egyszerűsítsük a nyelvet)
majd
jöttem én.
de az írás, az egy dolog, az élet,
az meg egy másik, és bár úgy
tűnik mintha fejlődött volna az írásunk egy kicsit
de az élet (a miénk és az övék)
nem nagyon akar
javulni.
talán ha elég jól írunk
és egy kicsivel jobban élünk
az élet halványít majd
e szégyenfolton.
történetesen nem volt elég erős
a művész,
esetleg túl erőszakosak voltak
a politikusok, a tábornokok, a bírók,
a papok, a rendőrség, a stricik és az üzletemberek? Nem
szeretnék erre gondolni
de ahogy elnézem a sápadt és értékes művészeinket,
a múltból és jelenből, azt hiszem
ez nem kizárt.
(az emberek nem szeretik amikor ilyeneket mondok.
Chinaski,* állj már le, mondják,
nem vagy ennyire menő.
de
a pokolba is, nem a menőségről
beszélek.)
azt mondom,
hogy a művészet nem javította az életet úgy, ahogy
kellett volna, talán azért, mert túl
zártkörű lett? és annak ellenére, hogy a régi és
az új költőknek és jómagamnak is
minden bizonnyal
azonos vagy hasonló gondjaik voltak:
nőkkel
kormánnyal
Istennel
szerelemmel
gyűlölettel
nyomorúsággal
rabszolgamunkával
álmatlansággal
utazással
időjárással
feleségekkel, és így
tovább.
azt írod
hogy a rabnak a szomszéd cellából
nem tetszett a pontjaim és
a vesszőim (főként) elhelyezése
és hogy mindig elkalandozok a témától
annak érdekében hogy minnél pontosabban fejezzek ki valamit.
jaj, nem veszi észre a szándékot
a lazításra,
emberibbé válásra, pihenésre
mialatt amennyire csak lehetséges megelevenedik
a szó a papíron. a szó olyan legyen mint
a vaj vagy az avokádó vagy
a steak vagy a forró keksz, vagy a hagymakarikák, vagy
bármi amire igény van.
legyen megfogható
hogy le tudd szedni,
és
a szádba tömhessed.
(van pár okostojás
odakint
aki majd azt mondja
ha valaha olvassa ezt:
"Chinaski,* ha vacsorát akarok, rendelek
magamnak! ")
Mindazonáltal
egy művész kóborolhat is miközben megtartja
alapvető stílusát. Dosztojevszkij* ezt tette. legalább
3 vagy 4 történetet elmesélt mellékesen
a központi szál mellet (a regényeiben, ennyi).
Bach* megtanította hogyan fektessünk egy dallamot
egy másik tetejére, és még egyet ezekre rá,
Mahler* többet bolyongott mint bárki, akit ismerek
hatalmas jelentőséggel bír
úgynevezett formátlansága.
ne hagyd hogy a “forma - szabály fiúk”
mint az a srác a szomszéd cellából
átverjenek. adj
csak neki egy példányt a Timesból vagy a Newsweekből
és boldog
lesz.
de nem magyarázom a munkámat (neked vagy neki)
fenntartom a jogom arra, hogy úgy csináljam
ahogy a legjobban érzem magam.
mindig kitalálom ha egy író unja a munkáját
mert akkor az olvasó is
unatkozik.
és nem hiszek a
tökéletességben, a zsigerek szabadon
hagyásában hiszek
így tudok egyetérteni bírálóimmal
amikor szerintük szarul írok.
19 és 1/2 évet ülsz
Kábé 40 éve írok.
mindannyian csináljuk a dolgunkat.
megy tovább az életünk.
időnként rosszul írunk
olykor rosszul élünk.
vannak rossz napjaink
és éjszakáink is.
El kéne küldenem a srácnak a szomszéd cellába
Robert Browning* összes művét karácsonyra,
az megadná neki amit keres
de kell a pénz a lovira,
a Santa Anita* nyitva lesz 26.-án,
szóval adj csak neki egy Newsweeket
(a halottaknak se jövőjük, se múltjuk, se jelenük nincsen,
csak a vesszők miatt aggódnak)
vajon jó helyre tettem
a vesszőket,
Abbott?
,
,,,
,,,,,
,,,,,,,
,,,,,,,,,
,,,,,,,,,,,
,,,
,,,
*William Carlos Williams (1883. szeptember 17 - 1963 március 4.) amerikai költő, életműve szorosan kapcsolódik a modernizmushoz és az imagizmushoz
*Henry Charles "Hank" Chinaski az amerikai író, Charles Bukowski irodalmi alteregója
*Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (Фёдор Михайлович Достоевский) (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.) orosz író. A világirodalom és az orosz irodalom mindmáig legnevesebb képviselőinek egyike, a 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény vagy eszme-regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere.
*Johann Sebastian Bach (Eisenach, 1685. március 21. – Lipcse, 1750. július 28.) barokk zeneszerző, orgonista, hegedűművész, a zeneművészet kiemelkedő egyénisége, a protestáns egyházi zene jeles képviselője.
*Gustav Mahler (Kalischt, 1860. július 7. – Bécs, 1911. május 18.) cseh–osztrák zeneszerző, karmester.
*Robert Browning (Camberwell, London, 1812. május 7. – Velence, Olaszország, 1889. december 12.) angol költő, dramaturg. Tennyson mellett a Viktória-kor legjelentősebb költője. Elsősorban az emberi lélekben lejátszódó belső dráma érdekelte.
*A Santa Anita Park egy telivér versenypálya Kalifornia Arcadia városában, az Amerikai Egyesült Államokban.
Christmas poem to a man in jail” by Charles Bukowski
hello Bill Abbott:
I appreciate your passing around my books in
jail there, my poems and stories.
if I can lighten the load for some of those guys with
my books, fine.
but literature, you know, is difficult for the
average man to assimilate (and for the unaverage man too);
I don’t like most poetry, for example,
so I write mine the way I like to read it.
poetry does seem to be getting better, more
human,
the clearing up of the language has something to
do with it (w. c. williams came along and asked
everybody to clear up the language)
then
I came along.
but writing’s one thing, life’s
another, we
seem to have improved the writing a bit
but life (ours and theirs)
doesn’t seem to be improving very
much.
maybe if we write well enough
and live a little better
life will improve a bit
just out of shame.
maybe the artist haven’t been powerful
enough,
maybe the politicians, the generals, the judges, the
priests, the police, the pimps, the businessmen have been too
strong? I don’t
like that thought
but when I look at our pale and precious artists,
past and present, it does seem
possible.
(people don’t like it when I talk this way.
Chinaski, get off it, they say,
you’re not that great.
but
hell, I’m not talking about being
great.)
what I’m saying is
that art hasn’t improved life like it
should, maybe because it has been too
private? and despite the fact that the old poets
and the new poets and myself
all seem to have had the same or similar troubles
with:
women
government
God
love
hate
penury
slavery
insomnia
transportation
weather
wives, and so
forth.
you write me now
that the man in the cell next to yours
didn’t like my punctuation
the placement of my commas (especially)
and also the way I digress
in order to say something precisely.
ah, he doesn’t realize the intent
which is
to loosen up, humanize, relax
and still make as real as possible
the word on the page. the word should be like
butter or avocados or
steak or hot biscuits, or onion rings or
whatever is really
needed. it should be almost
as if you could pick up the words and
eat them.
(there is some wise-ass somewhere
out there
who will say
if he ever reads this:
“Chinaski, if I want dinner I’ll go out and
order it!”)