Fortissimo

Fortissimo

Fekete fátyol úszik a fényben.
Az ég éhes piranhái prédára lesnek.
Félelmetes és lenyűgöző,
ahogy egyetlen hullámzó testként,
szabályos ívben szelik át a levegőt.
Hangjuk fájón csörömpöl,
és szinte kérkednek harsány létükkel.
Határozottan ismerős,
ahogy egymást túlkiabálva
egymás szavába vágnak.

Van benne valami emberi.

Hirtelen fordulattal
vaskos parabolába hajlanak.
A pirosló meggyfát megcélozva
tömör alakzatban rárobbannak,
és eltűnnek a sűrű zöldben.
Kaotikus koncertjük
fülsértőn tör át a lombfalon.
Fortissimo!
És minden süket. Extázisban csípik, vágják,
trancsírozzák a gyümölcshúst.
Fröccsen a vörös lé.
Ez, kérem, mészárlás!

Van benne valami emberi.

Majd hirtelen megrázkódik a lomb,
a kalózhad feketén vitorlát bont,
és csak hull a csatakos levél…

…és minden süket.