Régen... S most...

Régen... S most...

Zöld, s lombos…
féktelen, bozontos…
Vágyat ébreszt…
az Őskori Táj.
Esőszag, homok…
s Szabadság kopog…
a földre hullva…
melyből Élt E Világ.

De most már Tép, Szaggat, s Roncsol…
Véres Háború mely Tombol…
s amely Széttapos, Letipor…
Változtat, s Változol…
Hússzag éltet, Ember!
A Vér, mely folyik s alvad…
Szétkenődve pereg le…
az Arcodról.
Börtön EZ? Vagy mi?
EZT akartuk ITT? Sejted??
A Szabadság Börtöne…
melybe letetted Életed.
Álarc az Arcodon…
mely Torz és Kegyetlen…
de mindenképp Nevetni Szeretne…
hisz a Szem Rejthetetlen.
Kisírt Szomorú Szempárok…
Száguldanak az Éjen át…
Haldoklik az Arcod…
s Te ezt NEM vetted Észre?

Hiába…
Mindhiába Minden…
De talán még Egyszer…
meg lehetne Próbálni…
mert ha NEM…
Kegyetlen lesz a Világ Tengere…

s Szív Nélkül…

Szüntelenül Szenvedni fog Minden…