Születésnapodra, avagy nyolcvannyolc… (Baranyi Ferencnek)
Írta: Török Nándor
Közzétéve 3 hete
Megtekintések száma: 56
Születésnapodra, avagy nyolcvannyolc…
(Baranyi Ferencnek)
Nyolcvannyolc éved ránk köszön,
s lásd, méltán köszönt versözön.
Olyan folyam,
min evickél e nemzedék,
és érzi azt, hogy lenne még
tenni-venni
valód e dúlt földtekén,
mert kell az igaz költemény,
ahol csahol
hunyászkodó had ellened.
E falkát régtől megveted
te is; de hisz
közös barátunk (Dante ő),
ma ő sem lenne túl menő
szellem s jellem.
A vad vadont jól ismered,
ki szidtad néped, istened.
Erény e kény.
Ezért is ma jó példa vagy,
költők sora meg nem tagad
soha, noha
poéta mind csak az lehet,
ki hazát és nőt úgy szeret
szinte, mint Te.
Változó szélben életed
már hosszú rőffel mérheted,
s nekünk becsünk,
hogy gigász faként égig érsz,
s husáng énünknek, mit ígérsz:
való Való!
S koronádból törünk ágnyit,
bennünk mag fakad, virág nyit
végül ékül.
Esőverésben tudja mind,
tiszta szándékkal ránk kacsint
merszed s versed,
mi maradandóbb ércnél is,
Horác’t idéző szép fétis
sorod. Korod
nyolcvannyolc… (Számolj énvelem!)
…máshogy nézve két végtelen
jele, s eme
végtelenek közt mi tiéd,
a jövőbe száll mind igéd,
tanítani!