A lajhár teremtése

A lajhár teremtése

Isten, ötnapi előkészítés után, a hatodik napon megteremtette az embert, és látá, hogy nem jó. Mert az ember rosszul érzi magát a Földön, az Édenben, az ideális körülmények között. Zavarja, ha nincs balhé. Ezért Isten megteremtette az asszonyt. És látá, hogy nem jó. Mert az asszony bűnbe vitte a társát, aztán egymást okolták. Hogy oldja a feszültséget, Isten megteremtette a családot. És látá, hogy nem jó. A gyerekek rivalizáltak, arcoskodtak, harcoskodtak, még gyilkosság is előfordult a kis közösségen belül. Ezért Isten bővítette a kört, megteremtette a társadalmat, és látá, hogy nem jó. Mert a sokaság lassanként elvesztette istenkapcsolatát, földi királyokat emelt maga fölé, akiket aztán letaszított a trónról, egymást érték a belviszályok és a nemzetek közötti háborúk. Nagyra nőtt kisemberek játszották a mindenhatót. Ekkor Isten, aki még a hetedik napon sem tudott pihenni a rengeteg zűr miatt, arra gondolt, hogy eltörli az emberiséget, mint Noé idejében. De aztán felülbírálta önmagát.
Minek fáradozzon a delete gomb nyomkodásával, amikor nélküle is megoldódik a dolog?
Kiirtják ezek frankón egymást!
Isten reset üzemmódba helyezte magát, szétnézett az univerzumban, és kiszemelt egy másik bolygót. A már begyakorlott mozdulatokkal, egyetlen nap alatt megteremtette a Paradicsomot, és beléhelyezte a lajhárt. És látá, hogy jó. Na, ezzel nem lesz problémám – gondolta, és hat napig pihent…