Nemes tölgy - első rész

Írta: Nagy Gábor


Közzétéve 1 hete

Megtekintések száma: 96



Nemes tölgy

Első rész

Az udvaron felállított hártyák folyamatosan rezegtek és zizegtek, ahogy a vizsgára készülő
tanítványok elhaladtak közöttük. Saita mester a vizsgabiztos, és segédje a teraszról figyelte az
érkezőket. A tanítványokból kiáramló energiákat körülöttük hullámzó buborékként érzékelték
elméjükkel. A főkapun egy késve érkező tanítvány rohant be, majd sietett végig a hártyák
között, azok hatalmasat reccsenve szakadtak szét a kiáradó energiától. A két nézelődő
döbbenten felvonta a szemét.
- Rian Ta’kor – olvasta fennhangon a segéd a csuklóján lévő gépből az adatokat. Már
negyedszer fut neki a küszöbvizsgának, és eddig minden alkalommal elbukott, mégpedig
mindig a második gyakorlati vizsgán. Saita a segédjére nézett.
- És ötödszörre is el fog bukni, de most mindjárt az elején. Vigye le őt a változatlan némaság
katakombájába, és végeztesse el a megnyugvás formáit! Csak tiszta elmével kísérelheti meg a
vizsgát az Új Horizont csarnokában.
- Igenis, Saita mester! - hajolt meg a segéd, és sebesen távozott. A mester is otthagyta a
teraszt, lement a csarnokba, ahol a vizsgázók már türelmesen várakoztak gyékényeiken
térdelve. Elébük állt.
- Üdvözletem a küszöbvizsga minden résztvevőjének! Ahogy a neve is sugallja, önök azért
vannak itt, hogy belépjenek a felnőtté válás kapuján. Ha sikeresen átmennek ezen a vizsgán, a
szomszédos teremben lévő Igazság Iránytűje fogja kijelölni az ösvényt, amelyen a
továbbiakban haladniuk kell! – A vizsgázók a földig hajoltak.
- Köszönjük Mester, bíztató szavait!
- Mielőtt még az írnok ismertetné a vizsga szabályait, az egyik tanítványom tart önöknek egy
kis bemutatót! Figyeljék őt belső tekintetükkel! – A Mester szavaira a tanítvány előjött az
egyik hátsó helyiségből. Mestere előzetes utasításának megfelelően ma reggel nem végezte el
a megtisztulási szertartást, így tobzódott az energiától. Saita ekkor a csarnok közepén lévő
fáról letépett egy kéregdarabot, majd a tanítvány kezébe adta, aki pontosan tudta, hogy mit
kell tennie. Összeszorította, amíg az gömbbé nem állt össze a tenyerében.
- Alkosd meg nekem Maurum szélspirálját! – adta ki az utasítást Saita mester. A tanítvány
erősen koncentrált, a gömb spirálformát vett fel a tenyerében, majd forogva lebegni kezdett
felette, mire a tomboló energia lassan lenyugodott a testében.
- Maurum volt, aki annak idején megalkotta a megnyugvás harminc formáját, ez csak az első
volt a sorban - fordult a vizsgázók felé Saita, majd biccentett az írnoknak, aki átvette a helyét.
- A vizsga három részből fog állni! Két gyakorlati és egy szóbeli részből! Az első
gyakorlatban mindenki megalkotja a feladattábláján véletlenszerűen kijelölt negyven formát.
Ezt négy percen keresztül fenntartja, miközben az írótáblára lejegyzi a formák tulajdonságát,
és hatását a belső energiákra! Az önök jegyzetei lesznek a szóbeli vizsga tárgyai is! A
segédoktatók ezekből fognak kérdéseket feltenni önöknek, maguk pedig az eddig
lejegyzeteltek, és a korábbi tanulmányaik alapján fognak válaszolni! Ha azok nem
kielégítőek, előröl kezdik az első gyakorlati vizsgát. A második gyakorlati vizsgán a
különböző formákat fogják kombinálni egymással, amelyek véletlenszerűen lesznek
kisorsolva! Így megtapasztalják a hirtelen váltást a különböző formák, és a hozzájuk tartozó

érzelmek aspektusai között! Ebben a hullámzó káoszban kell fenntartaniuk a Szentfa kérgének
alakváltásait! Ha megbuknak, ismételniük kell a szóbeli vizsgát! Az óra indul, kezdhetik! – A
vizsgázók földig hajoltak, majd egyenként kivették a mellettük lévő dobozkákból a
kéregdarabokat, miközben végignéztek feladattábláikon, amiken megjelentek a feladatsorok.
A segéd a Mesterhez lépett.
- A vizsga sikeresen megkezdődött!
- Felügyelje a lefolyását, addig én felmegyek a megfigyelő kabinba.
- Igenis, Mester!
Rian a csupasz padlón ült egy hideg katakombában kifeszített fekete hártyákkal körülvéve.
Gyenge fény csak a katakombát felülről körülvevő körfolyosóról, a korlátra szerelt
világítótestekből érkezett. A segédoktató odafent járkált. Léptei kopogtak a fémpadlón.
- Árad belőled a kezelhetetlen energia. Düh, frusztráció és türelmetlenség kavarog benned,
ami lehetetlenné teszi, hogy érett lényként uralkodj magadon! Hihetetlen, hogy a szüleid még
az alapképzésedre sem fordítottak időt!
- Sajnos az úgynevezett „sors iránytűje”, ami a sikeres vizsga után a helyes útra irányít
bennünket olyan alacsony pozícióba navigálta őket, hogy képtelenek voltak segíteni rajtam!
Az államilag kinevezett oktatókról inkább ne is beszéljünk!
- Hallgass! A Sors Iránytűje a bennünk lévő energia alapján határozza meg képességeink
határát, és terel a helyes ösvényre, hogy hasznára legyünk a társadalomnak. De csak azoknak
mutat irányt, akik méltók arra, hogy mögé állhassanak. – A segédoktató ledobott egy ládikát
Riannak, ő kinyitotta azt.
- Ez a Szentfa kérge lenne?
- Ugyan! Te attól még nagyon messze vagy! Ez a kéreg a Szentfa gyengébb rokonától
származik! Ahhoz viszont éppen elég lesz, hogy megzabolázhasd vele féktelenen energiáidat.
A nagymester hosszabb határidőt szokott adni ilyen esetekben, de én nem leszek ilyen kegyes
hozzád! A nap végére eléred a vizsgához szükséges nyugodt tudatállapotot, vagy mész,
amerre látsz! Kezdj neki a megnyugvás gyakorlatainak most rögtön! - Rian vett egy nagy
levegőt, tenyerébe szorította a kérget, hagyta, hogy az gömbbé váljon, és felidézte a
megnyugvás összes formáját. A testében feszülő energiák hol lecsillapodtak, hol ismét
feltámadtak. Próbált higgadt maradni, de elméje mindig visszatért ahhoz a pillanathoz.
Gyerek volt még, amikor az apja elvitte a templomba, ahol annak idején ő vizsgázott, és
megmutatta neki az iránytűt, ami ítéletet mondott felette. A karbantartói szakmát jelölte ki
számára. Apja mosolyogva ránézett, és így szólt: „a Sors Iránytűje megmutatta az utamat, és
mentesített attól a tehertől, hogy olyan dolgok után vágyakozzak, amit nem érhetek el”. Rian
értetlenül nézett fel apjára. A belőle áradó energia alapján tisztán érezte, hogy többre lenne
képes, ha engednék neki, viszont akárhányszor ezt szóba hozta, mindig megbüntették érte.
Megrázta a fejét. Koncentrálnia kellett. Már a megnyugvás tizenkilencedik formájának
megalkotásánál járt, ami nem ment könnyedén. Maurom eme alkotását Mirex fejlesztette
tovább, így a Mirex Szárnyai nevet kapta. Rian küszködött, hogy az apró tollakból álló
alakzatot megformálja, és egyben tartsa.
- Ez kifogott rajtad, mi? – hallatszott fentről a segédoktató gúnyos hangja. – Ennek a
formának a megalkotása már ügyesebb elmét és több türelmet igényel. Ahhoz, hogy finom
mozdulatokkal egymáshoz illeszthesd az apró alkatrészeket, irányításod alá kell vonnod belső

energiádat. Ha ez nem megy, akkor nem leszel képes megalkotni a többi, ezután következő
formát sem! De ahogy elnézlek a vizsga amúgy is elérhetetlen számodra. – Rian próbált nem
törődni az oktatóval, de ez sem használt. Mirex Szárnyai szétrobbantak a kezében, de még
mielőtt szétszóródhattak volna a teremben homloka sajogni kezdett, a tollak megálltak a
levegőben, majd visszatértek szárnyformába. Rian megdöbbent. Nem értette, hogy hogyan
csinálta.
- Ki engedte meg neked, hogy formakombinálást alkalmazz! Egyáltalán, melyik formát
használtad az irányításhoz? Aarem lapját? Boutkar ujjait? A segédoktató már előtte állt,
artikulátlanul üvöltött, de Rian nem figyelt rá. Érezte az iránytű jelenlétét, el kellett jutnia oda.
A homloka ismét lüktetni kezdett, mire az őt körbevevő hártyák majdnem szétszakadtak az
erőhullámoktól, majd a következő pillanatban kisimulva mozdulatlanná dermedtek. Rian
megindult a lépcsők irányába hátrahagyva a segédoktatót, aki döbbenten ült a földön.
Saita mester épp meditált, amikor egy energiahullám végigsöpört a szobán, beindítva a
biztonsági rendszereket.
- Honnan érkezett a riasztás? – kérdezte a számítógépet.
- A Változatlan Némaság katakombájából! Valami ismeretlen energiaforrás kitört onnan, és
jelenleg a templom belseje felé tart.
- Küldj egy segélyhívó jelet a rendvédelmi szerveknek!
- Igenis, uram! – Saita kisvártatva elhagyta az irodát, miközben egy erőtérrel elválasztotta a
vizsgatermet és az iránytűt az épület többi részétől. Végül a főbejárathoz vezető folyosón
találkozott a behatolóval. A bukott tanítvány, Rian volt az, de a belőle áradó energia mintha
megsokszorozódott volna. Saita elállta az útját.
- Látom nem sikerült lenyugodnod! Ebben az állapotban nem kísérelheted meg a vizsgát, sőt a
templomot is el kell hagynod rendzavarás miatt! – Rian nem válaszolt, hanem kidülledt
szemekkel nézett át a Mester válla fölött.
- El kell jutnom az iránytűhöz! Tudni akarom, mit jelöl ki számomra a sors! –Saita ekkor a
köpenye zsebébe nyúlt, egy kéregdarabot vett elő onnan, és Rian felé nyújtotta.
- Megengedem, hogy az iránytű elé járulj, de előbb alkosd meg nekem Fuarin lüktető
csillagát! Látni akarom, hogy képes vagy-e kordában tartani önmagad! – Rian elvette a kérget,
és nekikezdett a műveletnek. Fuarin Csillaga a megnyugvás huszonhatodik formája volt, de
emellett alkalmas volt arra is, hogy kívülállók megfigyelhessék megalkotója energiáit is. Saita
bekapcsolta csuklószámítógépét, miközben elméjével ráhangolódott Rianra. Mielőtt még
azonban a kéreg a tanítvány tenyerében felvehette volna a csillag teljes formáját, füstölögve
szétolvadt. Saita habozás nélkül előkapta a saját gömbjét.
- Sudamus Tüskéi! – A gömb tüskéket növesztett, amiket a bukott tanítvány testébe lőtt,
eltalálva a fontosabb idegdúcokat. Az bénultan zuhant a földre. A Mester fölébe magasodott.
- Sajnálom, hogy egy húszas szintű védelmi technikát kellett bevetnem ellened, de egyszerűen
nem volt más választásom. A te erőd abnormális. Ilyen állapotban nem vizsgázhatsz le, sőt
még az utcára sem mehetsz ki!
- Innentől átvesszük! – hangzott fel egy erélyes hang a bejárat felől. Két vörös egyenruhás
lépett be az ajtón. A titokrendőrséghez tartoztak. Az ájultan heverő tanítványhoz léptek.
- Jobb, ha óvatosan bánnak vele, mert rendkívül erős képességei vannak – állta el az útjukat a
Mester.

- Ön téved, Saita polgártárs! Ennek a fiúnak a képessége teljesen átlagos, csak tiltott
erőnövelőkkel próbálta meg átejteni önt - mondta az egyik rendőr.
- Minden tiszteletem az önöké, de amit láttam, az túlmutat a tiltott erőnövelők használatán, a
csuklószámítógépem pedig mindent rögzített. – A két titkosrendőr sokatmondóan egymásra
nézett, majd egyikük előrelendült, lekapta a Mester csuklójáról a szerkezetet, a földre dobta,
rátaposott és így szólt:
- Sajnálattal közlöm önnel, hogy ismeretlen tettesek - feltehetően a fiú bűntársai -
megpróbálták megtéveszteni önt, hogy beleavatkozván a küszöbvizsga lefolyásába
megbontsák társadalmunk szilárd alapjait! Én hiszek az ön jóhiszeműségében, így azt
gondolom, hogy jelenleg nincs szükség alaposabb vizsgálatra. Ellenkező esetben az inspekció
időtartama alatt fel kellene függesztenünk a szolgálatából, ami sokat rontana az ön
megítélésén! – A két titkosrendőr felkapta a földről a még mindig bénult Riant, és távoztak a
templomból. A Mester döbbenten bámult utánuk. „Ki lehet ez a kölyök?”

a második-negyedik részhez