Hogyha kell

Hogyha kell

Hogyha kell, meghalok,
és ha kell, hát élek.
Tudják az angyalok,
hogy én már nem félek.
Szemek nem sebeznek,
kezek nem bánthatnak,
szívemhez nem férnek
gyilkos, metsző szavak.
Fagyaszthatnak holdba
olvaszthatnak napba,
nem fog már énrajtam
sem átok, sem karma.
Aki engem akart,
ismeri futásom.
Ő vigyázza utam
ezen a világon.
Hogyha kell, megállok,
ha kell, tovább megyek,
hűséges barátom
kézen fogva vezet.
Ha botlok, ha esem,
nem győz le a végzet,
ha nem lent, hát ott fent
vár engem az élet.