Szűkülő porond

Szűkülő porond

Öt év után eljött a várva várt nap. Jack, a sheriff, végre-valahára visszatérhetett Sprout Townba. Drága öltönyét tizenkilencedik századi öltözékre cserélte, feltette régimódi kalapját, sarkantyús csizmát húzott, és a mellkasára tűzött egy rézből készült seriffcsillagot. Otthagyta a belvárosi lakását és a luxusautóját, s átbaktatott a városszéli lovardába a belvároson keresztül, nem törődve a gúnyos megjegyzésekkel. Ott érte az első csapás, kedvenc lovát, Mandulát két éve átképezték terápiás lónak és már elvitték. Az istállómester kihozott neki egy Shetland pónilovat, majd a tagsági díjat követelte tőle. Amikor Jack számonkérte őt, gúnyos vigyorral közölte vele, hogy apja eladta a lovardában a tulajdonrészét, így hát vége a kiváltságos éveknek. Mától ő is csak közönséges lovardatag.
Jack így tehát nem tehetett mást, minthogy új, alacsony hátasán lovagolt be Sprout Town-ba, és majdnem le is esett róla, amikor a szél az arcába fújta egy poszter maradványát. Két munkás oda nem illő ipari ventilátorral bírta mozgásra az ördögszekereket. Jack mielőtt eldobta, csak annyit tudott kiolvasni belőle, hogy valamit építeni akarnak. A figyelme ismét a településre terelődött. A korszak szerelmeseinek felépített városka sokat változott öt év alatt. Itt-ott feltűntek a western-korszakhoz nem illő tárgyak, ruhák. Jack szomorúan állapította meg, hogy az átkozott építkezéseknek hála, a település is kisebb lett. Hogy belerázódjon a szerepébe, kihúzta magát, és acélos tekintettel lovagolt tovább. Itt érte a második csapás.
Párbajozókba botlott. Két férfi állt egymással szemben az utca közepén, kezüket a csípőjüknél, a pisztoly felett tartva. Köztük, kissé távolabb, ott állt Steve, a borbély.
Felpöccintett egy érmét a levegőbe. Az a két párbajozó között ért földet, akik előkapták csiricsáré konfetti pisztolyaikat, tüzet nyitottak egymásra, majd megmerevedtek. Steve végigmérte mindkettőjüket, megszámolta a ragadós vörös fecnik által okozott sikeres találatokat, ezeket összevetette egy anatómiai térképpel, majd rámutatott a vesztesre, aki vette a lapot, és holtan esett össze. Akár egy néma jelre, jöttek a koporsókészítők, azonban klasszikus fakoporsó helyett egy rusnya, vörös színű műanyagszörnyűséget hoztak magukkal.
Jack nem bírta tovább. Odalépett a győzteshez, és kiragadta a kezéből a csiricsáré fegyvert.
- Mégis miféle ócskaság ez? Majd én mutatok nektek pisztolyt! – azzal előkapta a sajátját, ami működőképes replika volt.
Erre a döbbenten ácsorgó Steve Jack-hez lépett, kiütötte a kezéből a fegyvert, s elkapva a ruháját maga után vonszolta.
- Meg vagy húzatva? Beállítasz ide egy valódi fegyverrel? - kérdezte dühösen.
- De hát minden játékos magánál hordott egy valódi fegyvert. Az volt a tagsági jelvény.
Steve megállt és rámeredt.
- Öt év alatt, amíg távol voltál, sajnos sok változás történt! A támogatók és a befektetők leléptek, ahogy a hozzád hasonló gazdag játékosok is! Sprout town mára már csak egy ócska vurstli, ahol színészek helyett néhány beöltöztetett melós lézeng itt alacsony fizetésért, hogy azt a néhány vendéget szórakoztassák, akinek még az tervezett új pláza is túl drága lenne… Steve rádöbbent, hogy mi az igazság, s gyorsan befogta a száját.
- Tessék? - kérdezte Jack döbbenten, mire a borbély terelni kezdett.
- Láttad ezt az előbbi, vérbeli párbajt ugye? Azok ketten igazán kitettek magukért.
- Ez neked párbaj? Ez még akkor is égő lenne, ha legalább airsoft fegyvereket használtak volna! - sopánkodott Jack.
- Mióta két éve néhány vendég kölcsönösen megvakította egymást már az is tilos! Na, gyere, igyunk valamit Tom bárjában! – fejezte be a mondatát vidáman Steve, majd Jack karját elkapva megtorpant az épület előtt. Az ablakon keresztül ebben a pillanatban hajítottak ki valakit, aki végiggurult a földön, majd felállt és elballagott. Jack megvizsgálta a törmeléket. Morogva így szólt:
- Gyengített üveg. Milyen szánalmas! Évekkel ezelőtt legalább valódi vér folyt, és valódi fegyverek szóltak – ekkor vett észre egy, a fal mellett heverő szórólapot. Egy hatalmas épület képe volt látható rajta. Mielőtt jobban megnézhette volna, Steve fejbe vágta őt egy sörösüveggel, amit valaki ott hagyott a korláton.
- Ezt meg miért kellett? –kérdezte dühösen Jack
- Hát az imént panaszkodtál a gyengített üveg miatt, gondoltam bemutatom, neked mennyivel kevésbé fáj, ha egy ilyennel vágnak kupán.
- De ez valódi volt! - dühöngött Jack. Steve jobban megnézte, és heherészve kért bocsánatot.
A sheriff fejét csóválva lépet be a bárba. Odabent még rosszabb volt a helyzet. A sheriff szíve belesajdult a látványba. Színészek verekedtek összevisszaságban, a korhoz nem illő, harci stílusokban. A levegő dohányszagú füstölőktől volt terhes, és az a néhány vendég, aki a bárban lézengett, dohányzást imitáló eszközöket használt. Steve és Jack odalépett a bárpulthoz. Az italválaszték pedig egyenesen siralmas volt: nagyon gyenge, alkoholos italok, gyümölcslevek és turmixok. Próbált olyan italt választani, ami leginkább passzolt a hely elveszett szellemiségéhez. A csapos ekkor lopva körülnézett, s a pult alól valódi whiskyt varázsolt elő, majd elébük tette.
- Ez a cég ajándéka. Apád kihúzott engem a trutyiból – mondta Jacknek. Steve rosszallóan nézte a jelenetet, de azért poharát diszkréten az üveg közelébe tolta.
- Azért tényleg így az igazi – mondta Steve mosolyogva, miután a csapos elment egy újonnan érkező vendéget kiszolgálni.
- Ez a sok új szabály megölte a hely lelkét! Mintha egy óvodában járnék!
- Sajnos, ez van. Gondolom, te másképp csinálnád a dolgokat?!
- Igen. Megvenném, s megújítanám ezt a helyet. Hozatnék egy csomó gépet, amikre a vendégek szabadon lőhetnének, és a személyzet később újra működésbe hozná azokat.
- De gondolom, ez rengeteg pénzbe kerülne, és neked nincs túl sok belőle, hisz apád direkt rövid pórázon tart, hogy egy nap átadhassa neked a helyét.
- Ja! Még a kocsim és a belvárosi lakásom eladásával sem tudnám megvenni Sprout Town-t, azokat a menő gépeket meg lenyúlta a Westworld.
- Én meg ötvenes fejjel itt melózóm ebben a poros díszletvárosban, potom pénzért! Miből élek majd, ha nyugdíjba megyek?! A világ igazságtalan! – fejezete be mondatát Steve.
Mindketten az italukba mélyedtek. A hátuk mögött felpattant a kétszárnyú ajtó, majd egy férfi robogott be rajta. Steve hátrapillantott, de gyorsan vissza is fordult az italához, és finoman megbökte Jack vállát.
- Ne nézz hátra! Itt a falu bikája, és éppen a kedvenc matadorját keresi, hogy újra felöklelhesse! - suttogta neki.
- Jól megsasoltad? Ő az?
- Csámpás, száz kiló háj és ronda rikító ruházat. Mégis, ki lenne más?
- Vettem, vettem – bólogatott Jack, s kényszerítette magát, nehogy odanézzen. Jól ismerte a tagot. Undok alak volt, aki mindenkibe belekötött, akibe csak tudott. Az említett alak megállapodott egy kártyázó társaságnál. Jack remélte, hogy nem jön a pult irányába, amikor a szeme megakadt Sovány Tony-n, akivel mindig is rossz volt a viszonya. A srác gúnyosan vigyorgott, majd elővett a zsebéből egy zsetont, s kényelmes léptekkel megindult a szintén nem korhű zenegép irányába végig őt bámulva. Jack tagadóan rázta a fejét: „Ne tedd, ne merészeld!” - formálta a szavakat ajkaival, hangok nélkül. Tony azonban odalépett a géphez, bedobta a zsetont, beütötte a kívánt szám kódját, és elüvöltötte magát:
– A seriff kérte!
Elindult az undok alak párbajra hívó dala: „This Town Aint’ Big Enough for Both of us.” Erre mindenki, ahogy a kötekedő Bob is, a pult felé nézett. Megigazította fején nevetséges kalapját, majd kacsázva odasétált hozzájuk.
- Úgy látom, keresed a bajt! Rendezzük le odakint! – Jack bólintott. Nem tehetett mást, el kellett fogadnia a párbajt. Szembefordult Bobbal - Válassz fegyvert! – mondta a szemébe nézve. Biztosra vette, hogy a benga bivaly a konfetti pisztolyt fogja választani. A szituáció rém kínos lesz, de rosszabb biztosan nem.
- Legyen pite, így piskóta lesz téged legyőzni! – röhögött a hájpacni lerombolva Jack illúzióját. Megadóan bólintott. Bob kézjelére a pincérek előhozták a konyhából a fegyvereket, két ragadós, tejszínhabos pitét.
- Nevezd meg a tétet! – vetette oda Jack.
- Ha nyersz, én távozok, ha győzök, én leszek a Sheriff! – válaszolta Bob.
Mindketten kivonultak a szalon elé. Felálltak egymással szemben, miközben két segéd tálcán hozta ki a fegyvereket. Steve ismét tette a dolgát. Fogta a garast, feldobta, és amint az leért a földre, a piték repültek. Jack behunyta a szemét, felkészült a vereségre, azonban a nekiszánt lövedék célt tévesztett, míg az övé célba talált.
- „Így küzdött meg Jack a sheriff és Bob a kötekedő, az egyik marad, a másik meg nem… vagy valahogy így…” - kezdett bele énekébe egy középkori ruhába öltözött trubadúr lantját pengetve, mire a bámészkodó tömegből valaki felvilágosította, hogy a lovagvár a város túloldalán van. Jacket pedig éljenezni kezdték. Ő együtt örült a tömeggel, majd felpattant pónilovára, és kényelmes tempóban elhagyta a várost. Steve boldogan integetett utána, amikor valaki odaszaladt hozzá, és egy papírt tolt az orra alá. Sprout Townt lebontják.
- Nem kellene szólni Jacknek, hogy holnaptól már nem kell idejönnie? – kérdezte a rossz hír hozója.
- Á, hadd legyen egy jó estéje! – válaszolta Steve levette a kalapját a mellkasához szorította és fütyülni kezdett.