Budoár-dal
Írta: B Tomos Hajnal
Közzétéve 1 hónapja
Megtekintések száma: 230
Budoár-dal
(Krúdy emlékére)
Életté fűzött, alvadt éjek
és zsibbadt hajnalok -
szalonok, csapdák,
ritkán papíron fennakadt,
józan órák.
Élet a mézsűrű porba’,
rozsdás lámpavas alatt
elszavalt óda:
(Múzsa! Érted villanjon
tőr és pisztoly
ott fenn Budán
egy őszvégi délután!)
Aztán csak fényes melltű,
marhaborda s hozzá
nemes, nehéz nedű,
csak surranó selymek,
muzsikás fergeteg
s táncos, könnyű szépek -
titkon hátrahagyott
budoár-kulcsok,
-véletlen maradt ott,
a kopott asztalsarkon -
(Ne késsen!
-zöld szempár súgja - ,
s hozzá alig lendül
a hölgy kisujja.)
Aztán csak postakocsi
s az olcsó hotelszoba,
hajnaltájt a padló
halk nyikkanása,
s bajuszka alatt egy
félmosoly illanása:
(Majd holnap, kedves,
holnap a korzón vagy a
Margitszigeten, talán....)