Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter
Közzétéve 1 éve
Megtekintések száma: 297
A művész így vall magáról:
Papp Ákos vagyok, szociális-mentálhigiéné illetve felnőttoktatás területein dolgozom. Néhány éve a fényképezés szerelmese lettem. Így utólagosan már tudom, hogy szenvedélybeteg időszakomban érzéketlen voltam színre, fényre, látványra, ezeket, bár belül ott voltak eltemetve, a sok kín és gyötrődés, amit a szerhasználat okozott nem engedte életre kelteni. Aztán felépülésem során egyre erősebben bukkantak elő az elrejtett érzések, amik kinyitottak egy belső kaput, amin beáramolhatott a fény.A fényképezés életem fontos részévé vált, kommunikációm egyik eszköze. Történeteket látok magam előtt, amik szólnak hozzám, megérintenek, és én megörökítem. Mesélni szeretnék ezen a kiállításon is számomra fontos pillanatokról, a függő ember reményvesztettségéről, az útkeresésen át, egészen a felépülés öröméig. Írni már régóta írok, írásaim megjelennek különböző irodalmi portálokon, vagy folyóiratokban és ezekből válogattam szöveget a képek
mellé. Nekem így vált egésszé a kiállított anyag. A mai napig nem tudok racionális választ kapni miért sikerült abbahagynom az önpusztító
életformát, én Isten kegyelmének érzem. Eljött hozzám, hogy felébredjek és végtelen hálám ezért.