Nautilusok
Írta: Pődör György
Közzétéve 1 hete
Megtekintések száma: 31
Nautilusok
Oda az ősi óceán
a fél világ újra kihal
árva már a szép hableány
az édesvíz is sós ital
cápák róják körüket
meg néhány élő kövület
Semminek nincsen határa
összefolynak az évszakok
Isten is marad magára
ég és föld között hézagok
angyal-arcon fanyar mosoly
ha fel is száll ima-gomoly
Gyökerekben gyűl a sötét
szél himbál indulat-ágat
és átkozza ősi rögét
ebbe nőtt hagyná a tájat
somolyog egynéhány magonc
jó helyen nőtt s remek tanonc
Szemnek költői a határ
völgyekben nőnek virágok
naivan fújja a madár
dalban nincsenek hiányok
a folyó medrében szalad
partok adják meddig szabad
Mindez csak csalóka látszat
hidegebbek az éjjelek
ragyás arcot eső áztat
koravén tavasz kéjeleg
hazudva boldogabb nyarat
hogy egy gazdagabb ősz arat
Rétegekben ígéretek
akár a földtani korok
jövő címkéz ítéletet
ha feltárni marad konok
spirállá nőhet a kamra
majd utoléri a karma
első közlés