Nosztalgia-tél
Közzétéve: 1 napja
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
Nosztalgia-tél
Merev a reggel, mozdulatlan.
Fekete - fehér ablakok.
Jég kocogtat virágalakban.
A fagy csontokban csikorog.
Valami moccan, élni akar.
Talán egy madárszárny rebben.
Minden faágat porhó takar,
festő sem festhetné szebben.
De én most vaskályhát akarok,
pirosan izzót, kormosat,
a gangon fahasáb-rakatot,
berliner kendőt, rojtosat.