A félelem bolondjai
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Pődör György
Versek
A FÉLELEM BOLONDJAI
„ Ki rettegést kelt másokban,
maga is örök rettegésben él”
Claudius Claudiánus
Elfogynak az égig érő, ősi fák,
cserjéken meg félelemként ül a köd.
Gyik - reményt takar a kő,a test kivár,
sok fürge lábat fóbia odaköt.
Hellász boldog, a tér gondolat-sivár,
felejt minden gondot,elvisel nyűgöt.
Csehókban búsong a sok vén borcsiszár,
legyint, és fanyar mosolyba fojt dühöt.
Szól a bölcs: -A sors keserű vadalma,
a félelemnek addig van hatalma,
míg legszebb álmaidat másra hagyod.
Lélekre rozsdásodnak a hajnalok,
s a kelő nap fénye is ravasz kopó,
ahol csak vak kétely a kapaszkodó.