A folyosó
Írta: Takács Zoltán
Közzétéve 2 hete
Megtekintések száma: 31
A folyosó
Az utcai bejárat nagyon hívogató volt.
Amikor belépett, a hatalmas kontraszt a portál és a folyosó között megdöbbentette. Két oldalt csupasz betonfal szorította közre. A közlekedő keskeny volt, még a kezét sem tudta széttárni. A vége alig látszott. Csak egy ajtó volt ott.
Megfordult, menekülni próbált. A bejárat, amin az előbb belépett, eltűnt. Csak egy fal volt helyette.
Először kétségbe esett. Egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő a szűk folyosó az egyetlen ajtóval. Nem volt klausztrofóbiás, de most mégis azt érezte, hogy fojtogatja ez a hely. Tett néhány lépést előre, de megtorpant. Mi lesz, ha az egyetlen ajtó mögötti hely nem tetszik neki? Mi lesz, ha nem képes majd ott élni? Hova tudna menekülni? Csapdába csalták.
Itt már nincsen döntési lehetősége, nincs más alternatíva.
A kétségbeesés elsötétítette az amúgy is gyenge fényeket. Lassan tántorgott végig a folyosón. Az ajtó előtt megállt. Felkészítette magát a legrosszabbra, és lenyomta a kilincset. Az ajtó mögött egy riasztó, sötét lakás volt. Orrba csapta az állott szag. A bútorok, a falak, a mennyezet, mintha egy horrorfilm díszlete lenne. Gyorsan becsukta az ajtót.
Lerogyott a hideg kőre. A félelem ettől az élettől, ami itt várt rá, összeszorította a szívét.
Az utcáról még olyan hívogató, olyan ígéretes volt. Örült neki, hogy rátalált a helyre. Most meg az elé a jövő elé nézett, amitől mindig is rettegett, amikor másnál bele tudott tekinteni egy pillanatra.
Próbálta összeszedni magát. Nem igaz, hogy ne tudna ezen valamit változtatni. Nem lehet igaz, hogy ne tudná élhetővé tenni. Csak egy kis munka az egész.
Lassan úrrá lett a helyzeten. Megjelent az a bizonyos fény, ami lassan kezdte körbe fonni a képzeletét. Elöntötte valami bizalom, erő. Elhatározta magát. Ő igenis mindent megtesz érte, hogy értelmes boldog életet éljen itt. Felugrott, és határozottan lenyomta a kilincset.
Az ajtó mögött nyoma sem volt a korábbi szürkeségnek. Egy világos vidám helyett látott, tele növényekkel és kellemes zenével.
Amikor belépett, rádöbbent, hogy ezt a helyet már látta, igaz csak egy pillanatra. Az a pillanat volt az, amikor felállt, és elhatározta magát.