Sodronyok és pillérek között

Sodronyok és pillérek között

Mindig tudtad: 
akkor kell átmenni, mikor odaérsz.
Álmodban már átmentél nem is egyszer,
és a sodronyok acélsóhaja 
mindig megborzongatott.

Nem bántad, hogy lekésted az avatást,
mert te, csak magadban akarsz ünnepelni.
Egyedül; Miközben egy balladai 
hangulat lopózik köréd. 
Igen, Az a balladai hangulat.
Olyankor köréd lopózik és átölel. 
Magába zár és átitat
a vágy és a félelem terebélye.
A két part egyre távolabb kerül,
a szél nógató szófoszlányokat 
sugdos a füledbe, és fehér párába burkolózik 
az odaát. Lentről a szennyes ár hidege
felkúszik hozzád a pilléreken
és megborzongat. Fázol. 

Most is fázol,
mert lecsúszott rólad a takaród.
Minden ébredéskor 
a szabadesés szelét érzed arcodon.