Mit üzen a Magyar Múzsa?

Pődör György

Mit üzen a Magyar Múzsa?

Az érdeklődő nincsen könnyű helyzetben, ha a Magyar Múzsa kulturális és közéleti dolgaiban kíván eligazodni. Az elnevezés ugyanis utalhat több közéleti kezdeményezésre a magyar médiatörténetben és a jelenlegi nyilvánosságban. Most a Magyar Újságírók Közössége (MÚK) negyedéves folyóiratának (amely online is elérhető) főszerkesztőjével, Balogh Andrea Johannával beszélgetek.



A Magyar Múzsa bemutatója Erdélyben (Mikor, hol, ki?)

1. A Magyar Újságírók Közössége (MÚK) által kiadott Magyar Múzsa 2017 szeptemberében indult útjára kulturális és irodalmi folyóiratként. Az alapító Lovas Dánielt váltotta fel, megtartva a nemzeti értékek megőrzésének, a magyarságtudat erősítésének és a kortárs magyar kultúra népszerűsítésének céljait. Arra kérem, mutassa be a lapot az érdeklődő Hetedikes olvasóknak, akik kíváncsiak lehetnek a szerkesztőség jelenlegi céljaira és tagjaira egyaránt!

– Először is köszönöm az érdeklődést folyóiratunk iránt, amelynek főszerkesztői feladatait 2026 januárjától végzem. Jó érzéssel tölt el, hogy a mai idők forgatagában fontosnak tartja, hogy beszéljünk egy olyan kulturális folyóiratról, amelyben kortárs írók, költők, képzőművészek, zenetörténészek és más tudományokat képviselő professzorok művei is olvashatók. Az alapítás dátumát pontosítanám, ugyanis 2007-ben alapították a Magyar Múzsát, majd tudomásom szerint egy kis időre szünetelt, és 2017 óta indult újra. A céljaiból Ön is felsorolt párat, de folytatnám, hiszen nemzeti identitásunk megszilárdítására való törekvésünk mellett kiemelném, a folyóirat küldetése az is, hogy alkalmazkodva a mai elvárásokhoz, szokásokhoz a fiatalok figyelmét is felkeltő írásokat közöljön. Új rovatokkal jelentünk meg a 2026-os év márciusában, amely az új folyam 40. száma volt. Ilyen új rovatok például: az Időutazás, amelyben ősi, nemesi családok életét mutatjuk be, a haza érdekében tett szolgálatukat; vagy említhetem A zene örök, az Arcok a múltból, a Tudományos világ, a Magyarság – nemzeti identitás, az Egyházi irodalom, vagy az Ifjú regényírók rovatainkat is. Mint ahogyan azt Ön is említette, a kortárs magyar kultúra népszerűsítésére is törekszünk, amely törekvést nem korlátozzák országunk határai. Számtalan költő, író küld be műveket határainkon túlról is. Így elmondható, hogy a Magyar Múzsa teret ad az összefogásnak, a közös célok elérésének is, azaz a mai magyar szépirodalom terjesztésén túl, az értékes gondolatok határok nélküli áramlásának, találkozásának.

Moderátorként a Professzorok Házában (2026)

2. Mennyien olvasták és olvassák a Magyar Múzsát? Létezik valamiféle felmérés a nyomtatott és az online számok olvasottságáról? Terveznek-e valamiféle lépéseket a lehetőségek felkutatására? Hány példányban jelenik meg nyomtatott változatban, milyen a szponzorálása a lapnak? Hogyan lehet segíteni a lap terjesztését?

– A visszajelzések alapján nagy számban olvasott folyóiratról van szó, amely nyomtatott formában több mint háromszáz helyszínen megtalálható, könyvtárakban, galériákban, író-olvasó találkozókon, könyvvásárokon, egyéb rendezvényeken. Ez volt jellemző 2025. decemberig, és a helyszíneket bővíttetjük idén januártól is. Mivel most fog megjelenni a második idei kiadvány gondozásomban, ezért a terveimről beszélnék inkább. Abból indulok ki, hogy minden jót megtartunk, ami volt, és még teszünk hozzá, ha lehet. Tehát nyitottak vagyunk további helyszíneken, irodalmi, közéleti esteken részt venni, iskolákban irodalomórákon bemutatót tartani, különböző szervezetek, intézmények számára küldeni kiadványt. Fontos, hogy a fiatalság is ismerje, kézben tartsa és olvassa a mai műveket. A Magyar Múzsa kiadója a Magyar Újságírók Közössége. A MÚK elnöke és elnöksége azon dolgozik, hogy a kiadvány megjelenése zavartalan legyen, és további lehetőségek nyíljanak meg. Ahhoz, hogy tovább bővíthessük a megjelenéseket, a minőséget még emelhessük, szükség van támogatókra, akik ugyanúgy magukénak érzik kultúránk népszerűsítését, ápolását, mint mi a MÚK-ban. Az a célunk, hogy a kortárs szépirodalom, a múltunkból gyökerező hazafiság, az értékekkel bővelkedő magyar kultúra terjeszkedjen, és teret adjunk újabb hajtásoknak.

Elismerő oklevél

3. Átnézve és részben ismerve az online felületeken is elérhető régebbi és jelenlegi számokat, látható, hogy a folyóirat stílusa és szellemisége nem változott jelentősen a vezetésváltást követően sem. Szimpatikus számomra a folyóiratban rendszeresen publikáló kárpátaljai szerzők munkássága. Mennyire népszerű a folyóirat idehaza és a határokon túl?

– A borítón látható arculati változásokon túl a tördelés is más lett – itt szeretném megköszönni a nyomdának és a nyomdai előkészítést végző kollégáknak a munkáját –, és látványos változás, hogy tematikus struktúrájú lett a kiadvány, rovatokra bontottuk a folyóiratot. Nem minden rovat jelenik meg minden számban. Úgy alakítjuk a tartalmat, ahogyan a művek beérkeznek. Olyan sok verset, prózát kapunk, hogy már az őszi számba is át kellett csoportosítani a művekből. Ez szintén öröm, s azok a visszajelzések is lelket simogatóak, amelyeket a márciusi szám megjelenése után kaptunk. Említette, hogy látja a rendszeresen publikáló, kárpátaljai szerzőket. Ezt a megállapítását kiegészíteném azzal, hogy más határon túli és magyar területekről is jelentetik meg a szerzők új műveiket a folyóiratban. Minden esetben arra törekszünk, hogy első közlésű műveket adjunk ki, ez fontos szempont a szerkesztés során. A szerkesztőbizottság tagjai jórészt megmaradtak, Csontos Márta, Lengyel János, Lovas Dániel, Mártonfi Benke Márta, Turbók Attila és én. Szerkesztőtársaimnak itt is köszönetet szeretnék mondani, hiszen szakmai elismertségük, építő munkájuk nagy segítség a folyóirat színvonalának megőrzéséhez, emeléséhez. Általuk és a szerzők által is széles körhöz eljut a Magyar Múzsa vagy akár egy-egy mű a közösségi oldalakon, így megsokszorozva az olvasottságot. Szívet melengető érzés, amikor az online felületen felbukkan a borító, és olvashatók az irodalmi művek, cikkek, amelyeket a szerzők maguk is terjesztenek a megjelenés után.

4. Tervezik-e más elszakadt területek magyar nyelven alkotó szerzőinek bevonását is?

– A Magyar Múzsa szerkesztősége nyitott az új szépirodalmi írások iránt, szívesen veszünk olyan ötleteket is, amelyek bővítik a tartalmat. Így kerülnek be zenetörténeti, egyházi, tudományos vagy éppen magyarságunkat megszilárdító tanulmányok és történelmi írások is. A márciusi számban például a mesterséges intelligencia alkalmazásáról, szerepéről, jövőjéről is olvashattak az érdeklődők. De a Tanulmány, recenzió rovatunkban olyan könyvek, írások elemzését, ismertetését, értékelését is olvashatjuk, amelyek magukkal ragadják az olvasót. Igen, természetesen nincsenek határok, várjuk további szerzők műveit is.

5. Milyen a kapcsolatuk a hasonló néven futó platformokkal és a Baráti Társasággal?

– Mivel a Magyar Múzsa Baráti Társaság nagy mértékben veszi ki a részét a terjesztésből, az író-olvasó találkozók megszervezéséből, így szorosan együttműködünk, s mindezt a közös célért, a Magyar Múzsa kulturális folyóirat népszerűsítéséért is tesszük. Lengyel János és Katzler Hilda fáradhatatlan lendülete a szervezés során tiszteletreméltó és pótolhatatlan. Magasztos hangulat tapasztalható egy-egy ilyen találkozón, és élmény a kortárs irodalom, művészet képviselőivel gondolatokat cserélni, saját előadásukban meghallgatni a műveiket.

6. Olvasom, rendszeresen terveznek közösségi összejöveteleket idehaza és határon túl egyaránt. Ennek célja a népszerűsítés és a magyar nyelvű irodalomterjesztése?

– Természetesen ez az elsődleges cél, de megemlíteném az új művek toborzását is, hiszen építő munkát folytatunk. Küldetésünk, hogy szépirodalmi követelményekkel minél több mai művet közöljünk és terjesszünk.

7. Ön nem ismeretlenként került a főszerkesztői „székbe”, hiszen 2004 óta tagja, 2019 óta elnökségi tagja a MÚK-nak, Elismert újságíró, szerkesztő és kommunikációs szakember, akinek munkásságát számos rangos állami és szakmai díjjal ismerték el. Mit jelentett Önnek ez a váltás? Hogyan érzi magát ebben a feladatkörben?

– Hálás vagyok az elnökség tagjainak és azoknak, akik rám gondoltak, hogy folytassam elődöm építő munkáját, akit régóta ismerek, még Kecskemétről, és akinek önzetlen emberi és szakmai tanácsaira mindig számíthatok. Életem során 1996–2018 között újságírói tevékenységem mellett a nyomtatott és elektronikus sajtóban szerkesztőként, médiaigazgatóként is dolgoztam magazinoknál, televízióknál, s ennek eredményeként számtalan cikket írtam és sok-sok tájékoztató filmet készítettem, ezen túlmenően egészségügyi-közéleti műsort vezettem. Ezeknek a tevékenységeknek az elismeréseként ítélték meg a szakmai bizottságok azokat az állami és szakmai díjakat, amelyeket kaptam. Majd tevékenységem szélesedett és áthelyeződött a kommunikáció tágabb területére, például volt olyan munkaköröm, amelynek során több szakterület – közöttük az egészségügy, oktatás, szociális, kultúra – szövegkörnyezetével, szókincsével, tartalmával, aktuális helyzetével naprakész ismeretekkel kellett helyt állnom. Most, ahogyan Ön nevezte, ebben az új feladatkörben életre tudom hívni a kreativitást, a kiadvány megszületéséhez szükséges precíz feladatellátást és magát az írást, ami nemcsak feladat, hanem kikapcsolódás is számomra. Képes vagyok hajnaltól éjszakáig egy ültő helyemben dolgozni, de ezt nem kell bemutatni azoknak a kollégáknak, akik hasonlóan szerelmesei az írásnak. A beérkező művek olvasása pedig a másik olyan élmény, ami feltölt, amely enged belelátni egy másik ember személyiségébe, hiszen a sorok mögött emberi életek, érzések, történetek vannak. Összességében tehát köszönöm ezt a lehetőséget az alkotásra, hiszen a felelősségen túl, lélekemelő feladat is.

Magyar Múzsa 2026 márciusi számával

9. Kecskeméti származású, s két gyermek édesanyja. Beszéljen kicsit gyermekkoráról, szüleiről és családjáról, amennyiben publikusak! Olvasóinkat bizonyára érdeklik hosszabb távú tervei és ars poeticája! Megosztaná ezeket velünk?

– Összetartó nagy családunk van, bár az évek során sajnos veszítettünk el szeretteinket. Ünnepeken össze szoktunk gyűlni, év közben pedig születésnapokon, névnapokon vagy akár egy beszélgetés idejére találkozunk. Ma is abból a szeretethalmazból táplálkozom és adok át környezetemnek, amit kaptam gyermekkoromban nagyszüleimtől, szüleimtől, keresztszüleimtől, s ebből töltöm meg a fiaim szívét is. Cudar világ van, s olyan kihívások elé kerülhetnek, amelyek megéléséhez szükség van stabil érzelmi biztonságra is. Nagyszüleim meghatározóak voltak életemben, mindannyian mélyen a szívemben élnek tovább. Apai nagypapám, református esperes, lelkipásztorként teljesített szolgálatot, sokat hallgattam őt az istentiszteleteken. Sok történetet mesélt anyai nagymamám is azokról a nehéz időkről, amikor a második világháború vagy éppen az 1956-os események idején helyt kellett állniuk. Édesanyám keresztanyjának a férje pedig a Don-kanyarban esett el 1943 januárjában. Minden családnak van története, s kiemelt szerepet kap, hogy gyermekeinknek átadjuk azokat az információkat, amelyek hozzátartoznak saját életünkhöz, a családi emlékekhez és a nemzetünk történelméhez. Fontosnak tartom, hogy folyóirataink nyomtatott formában is megjelenjenek, hiszen felemelő érzés, amikor a kezünkben tarthatjuk, lapozgathatjuk munkánkat, amelyek a múltról vagy éppen korunkról mesélnek, s amelyek így megmaradnak az utókornak. Hiszem, hogy minden feladat akkor talál meg minket, amikor életünk elérkezik ahhoz az állomáshoz, ahol küldetésünket be kell teljesítenünk. Saját eszközeinkkel és lehetőségeinkkel nemcsak családunkat kell összetartanunk, hanem a magyarságot is, és ebben a nagy közösségben kell megszilárdítani nemzeti identitásunkat. Zárszóként hálával és felelősséggel a szívemben mondom, megtiszteltetés számomra, hogy részese lehetek ennek a közösséget összetartó, építő, jövőt formáló munkának.

Azt hiszem, erre az utolsó kérdésre adott válasz lehetne akár egy nagyon szép befejező gondolatsor is, de tartozom még néhány gondolattal a főszerkesztő asszonynak és az olvasóknak egyaránt. A magyar nyelvű területeken mindig is fontos volt az irodalmi folyóiratok léte. Nem csupán a megmaradás és az összetartozás üzenetét hordozták, de óriási volt a szerepük (és ma is az!) a magyar kultúra hagyományainak fejlesztésében. Örökségünk és létünk ezerszirmú virága. Az utóbbi században alapjaiban formálták át a kulturális életet: fórumot biztosítottak az új irányzatoknak (modernizmus, avantgárd, posztmodern), és hidat képeztek a nemzetközi és hazai irodalom között. A legfontosabb lapok korszakokon átívelve szervezték a szellemi életet országosan és regionálisan egyaránt. Igaz, a változás szele ezt a szektort is folyamatosan alakítja. Igaz, hogy kritikus és átalakuló gazdasági helyzetben vannak, ugyanakkor tartalmilag és digitálisan aktívabbak, mint valaha. A szektor működését jelenleg a finanszírozási bizonytalanságok és a megváltozott olvasói szokások határozzák meg. A digitális jelenlét és a hibrid működés elsősorban a szerkesztőségeknek nagy kihívás. A főszerkesztő asszony szavai optimisták. A folyóirat tartja a tervezett ütemtervét, évente négyszer jelentkezik nyomtatásban. A legfrissebb lapszám éppen ez év márciusában jelent meg. Szépen alakul a közösségi bázisa, melyhez sikeres és tartalmas rendezvények járulnak hozzá. Ehhez nagy kitartást és sok sikert kívánok a Hetedik szerkesztősége nevében. Köszönöm a lehetőséget, a válaszokat.

Pődör György