A megkarcolt jelenlét

A megkarcolt jelenlét
„Mert nem az a dolgunk, hogy könnyű legyen.”
                                      (Halmosi Sándor)

Érted-e bűnös fiadat?
vérköreid lasszója tart,
érkezik szikra nélkül a fény,
fák fehér ágaira ér,
fönt áll befagyott dallamként.
Érted-e rezdülésem,
mi türemkedik nemlét résein?
vergődtem, verődtem érted,
a világ bocsánatáért.
Ki féli még szavaimat?
Ki veszi át dacaimat?
A rejtett inakat vissza
ki illeszti csontjaimra?
Kutatom az égbolt neszét:
könnyű legyek a viaszban,
könnyű az edzett acélban.