A talpam alatt ropog
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Ittzés Ambrus
Versek
Ittzés Ambrus
[A talpam alatt ropog a fenyér…]
A talpam alatt ropog a fenyér.
A járkálás ilyenkor nagy öröm.
A kis fűszálakat mind eltöröm.
Az éjjel, mint egy fél kiló kenyér,
egy hétig tart. Mivel az agyam kába,
így érzem. És ahogy, mióta élek
én minden egyes éjjel nagyon félek.
Alig viszi az időt most a lába.
Akad virág, ami itt megterem.
Én ennél többet semmiképp se kérek:
valami éljen! Szerény az óhaj,
de máskor kimondani nem merem.
A hegyoldalon erre-arra lépek.
Rám ront a hajnal. Felszakad a sóhaj.
A vers a 2018-as Szonett Párbaj során született, 30 perces időkeretben, megadott rímek alapján.