Az idő rétegei közt
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Pődör György
Versek
AZ IDŐ RÉTEGEI KÖZT
A múltat befedik vak rétegek,
egymásra kövülnek bűnök, korok.
Hazug penésszel bevont életek
nemesülnek mint eldugott borok.
Az idő folyójából egy szálfa
gyűrűiben érzi még a vihart,
opálja mosoly az elmúlásra,
a nagy törzs illúziója kitart.
Kristállyokká sírják a könnyüket
az égről lopott remény-csillagok,
de a végtelen galaxis süket,
sötét, ha kihúnynak a villanyok.
Hiába hitted, hogy megismered,
apró porszemben is sok a titok,
szorongásodban ott az istened,
szikláidon függve most az inog.
Vasszécseny,2017. január 31.