Elrejtőzve
Közzétéve: 3 éve
Szerző: Szilasi Katalin
Versek
Elrejtőzve
Már nincsen arcom,
csak maszk vagyok,
egy torz vigyorgás,
mi rám fagyott.
Kezemben megáll
a mozdulat,
és reszket a föld
lábam alatt.
Fákon a kéreg,
vastagodom,
sebemet heggel
eltakarom.
Nem ismerem meg,
aki szeret,
akit szerettem,
majd elfeled.