Imitatio Dei
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Siska Péter
Versek
Imitatio Dei
Lehajtott fejjel ül
egy műanyag széken. Részeg.
Mond valamit,
de nem értem - túl hangos
az angyalszárnyak
zúgása.
Feláll. Szemei
halálra nyíló ablakok,
a félbehagyott Teremtést
nézi. Nevetni kezd.
A bolygók, akár a rovarok,
esetlenül köröznek
egy izzó körül.