Kötelez az eskünk

Kötelez az eskünk

„Simonyi óbester
kisgyerek korában
felmászott egyszer
a veres toronyba...” *
Mantrázom e pár sort,
mint egykor Nyilas Misi,
száll a gondolatom,
százezer szárny viszi.
 
Százezer szárny repít
egy olyan világba,
hol a gyermekálmot
még béke vigyázza.
Ahol a félelem
nem nyomorít lelket,
bombázó gépek sem
ölik meg a csendet.
 
Száll a gondolatom,
százezer szárny viszi,
mantrázom e pár sort,
mint egykor Nyilas Misi:
„Simonyi óbester
kisgyerek korában
felmászott egyszer
a veres toronyba...”
 
Másszunk fel hát mi is,
hisz fentről a Világ
megmutatja sebét –
mely orvosért kiált.
Mi vagyunk az orvos;  
kö – te - lez az es – künk,      
hó-tiszta lélekből          
fakadjon hát tettünk!
 
Szívünkben szeretet
lakjon csak, ne bosszú,
rögös utunk így lesz
áldott, s talán hosszú.
S ha néha megingunk?

Hitünk tétovázik?
Mondjuk ki a kulcsszót:
 „Légy jó mindhalálig”!