Másod-órák

Másod-órák

Szólj rám, már nincsenek bennem új szavak,
és újramondanom magam már nem szabad,
csend vesz körül, a némaság figyel,
így múlnak órák – semmivel.
Pedig még annyi mindent mondanék el
új, szelíd szavakkal, édes nyelvi ékkel,
de oly üres lett mind a két kezem…
így múlnak órák – létezem.
Nézem, ahogy a lámpafénybe dermed
még csöndesen felém forduló figyelmed,
s az este lassan félhomályba varr,
így múlnak órák – túl hamar.
Engednélek is, és önzőn lázadok,
perc létezésbe préselt súlyos századok
szorítanak, szorít a rémület…
melletted órák – nélküled.