Sorsbank

Sorsbank

Nem kérted ugyan, de kaptál egy sorszámot,
az örök idő mindig mindent átszitál,
valahol lettél, sírtál, éltél, most bánod,
mert érzed, hogy belül valami már cibál,
akár Isten lehelete a pőre fát,
valaki mérheti a kimért egészet,
ha telén a gyökér kevésbé őre már,
nem végzet ez, csupán esendő enyészet.

Visszatekintve: titkos minden trezor,
remény csupán, mi néha elképeszt,
naivan hittük, ez lesz, mi gondot megold,
de másként alakul benne az elképzelt.
Nem szakadt ránk a kívánt szerencsénk,
nélküle is lettek apró boldogságok,
éhezve csipegettük és szemenként,
nem illúziókban úszva, mint mások.

Jöttek évek, lám múltak is sietve,
nem tettem zálogba soha a hitet,
semmi nem lett csalóka fénnyel fizetve,
megfizettem, ami adót a sorsbank kivet.
Nem tudom, hogyan zárul az egyenleg,
ha egyszer lejár a megszabott dátum,
az idő kakukkjai ritkán felelnek,
Holnapban Csönd fészkel, nincs ultimátum.


első közlés