Szelíden teremtve

Jelenések 3:5
„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.”

Szelíden teremtve

Fehér ruhám, fehér szívem, fehér lelkem ragyog,
Hitem, bizalmam s szeretetem erőssé lesz,
Tiéd vagyok, akár a Hold meg a csillagok,
Miket két karoddal, szelíden teremtettél.

Neked adom fehér lényem, minden porcikám,
A terveim, céljaim, lényegem,
Hogy csodáiddal vasalhasd simára.
Leszek aprócska láng egy mécsesen,
S így fényt lopok a kegyetlen világba.
E világosság Te vagy, vigasztaló,
A terhek Általad könnyűvé válnak,
Szavad olyan, bűvös, elringató,
Akár édesanya puha karjai,
Mik ölelik Irántad a vágyat.

Angyalaid a kürtjüket fújják,
Éles hang sikít fel a csöndben,
A falakat darabokra zúzzák,
A távolság közöttünk megszűnik,
Mosollyá formálódik a szomorúság.
A könnyek folyama elapad,
Selymes gyolccsal  kötözöd be sebeimet,
Szent Igéddel illeted ajkamat,
Melyet belekiáltok a szélbe,
Viszem a hírt, hogy tornyok leomoljanak.

Nevemet az élet könyvébe írod be.
Ezüsttel? Arannyal? Vagy gyémánttal?
Hitem, bizalmam s szeretetem sziklaként
Szilárdan áll. Mert szelíden teremtettél.