Szétosztottad magad

Közzétéve: 2 éve
Szerző: Siska Péter
Versek
Szétosztottad magad

Szétosztottad magad

Szétosztottad
magad közöttünk,
míg végül
semmi sem
maradt belőled.

Ki tartja majd
helyén a bolygókat,
a csillagokat,
ha megnyílik
a Menny,
és ki zárja le
szemeinket,

ha az utolsó lovas
megérkezik?

Keresés
Friss hírek
A Hetedik nyomtatott periodikájának bemutatója BÁBEL CSENDJE elnevezésű nemzetközi költőfesztivál Pályázati felhívás
Kiemelt művek
A mulandóság és az emlékezet poétikája Szűkülő porond Borisz Paszternák: A költészet meghatározása B-612 Időpont
Legújabb művek
Téli csendélet A mulandóság és az emlékezet poétikája Mit üzen a Magyar Múzsa? Stílust teremtettem Ébredés
Kategóriák
A Hetedik Egyesület ügyei Első közlés Szerkesztőségi cikk Versek Novellák és kisprózák Dráma, színmű Fordítások Kritika, recenzió Tárcák, tanulmányok Publicisztika Képzőművészet Interjúk, riportok Audio Video Nekrológ Gyászhír Hírek Pályázat Műhely