Színvallás

SZÍNVALLÁS

A virágok mindig szint vallanak,
és szétszóródnak majd a magok.
Száruk száraz lesz és hallgatag,
föléjük nőnek a holnapra gazok.

A jelenben kódolva a nagy titok,
semmit soha nem látni szemmel,
a meddig meghaladja az addigot,
ha érezni még a harmatos reggelt

Henye pillanat csak magában mulat,
lopott kis öröme is csak kolonca,
kutya - hűséggel éjjele holdat ugat,
bátorsága belső fecsegés, smonca.

Majd kilábal önmagából a Mégis,
hiába vertek kezére annyiszor.
Felajánlja könnyeit az ég is,
csak a nap arcán ne lenne vigyor.

(Első közlés)