Tovább jár

Tovább jár
(Hommage a’ Faludy)

Én is járok hajnal óta,
falak között ingaóra,
úgy folytatom léptedet.
Nyugtunk soha nem lehet.
Járok, mint ki ítéletre,
bitóra vár nem remélve,
nyugtalan is megnyugodva,
azt kattogja minden óra:
sorsunk bevégeztetett,
Szárszó, Abda egyre megy.
Börtön éj a magyar éjjel,
véget nem ér nappal, déllel,
mert a hajnal, bár már lángol,
e vaksötét lelkeket
fénybe vinni nem lehet.
Tengeren túl, sorson innen,
sokan kérdik: van-e Isten?
Tévedés, ha kérdezed.
Azt szeretném tudni végül,
mert az ember balgán vénül,
hogy e földön, ahol sírban
annyi széttiport remény van,
hogy e rónán, puszta tenger
születik-e néha ember?

Ide-oda, faltól falig,
Járok estétől hajnalig.
Már elmúlok, elgyötrődöm,
inga-járásom megőrzöm.
Ítéletre, vagy bitóra
várunk.