Új telek

Új telek

új telek születtek régi őszökből,
hogy miképpen,
vagy hogy egyáltalán miért,
azt fedje a feledés remegő álma
mindenesetre az egyik új télnek friss, ropogós havát tiprom,
és ahogyan lábam nyoma belepecsételődik a fehér lepelbe,
valahogyan úgy érzem,
hogy az az örökkévalóságig ott fog maradni
persze ott belül mélyen azért sejtem:
a tavasz lázas szelei el fogják majd fújni ezt a jégsereget,
s áttetsző vérét belepasszírozzák a földbe
de nem baj,
mert ebből rügyezik új életet a világ,
és idővel ebből lesznek előbb új és végül régi őszök is