Nekrológ Petz Györgyért

Írta: Ferenczfi-Faragó Eszter


Közzétéve 7 hónapja

Megtekintések száma: 144



Nekrológ
Petz György: 1955. február 28.-2020.augusztus 27.

 

Amikor a döbbenettől megáll az ember rohanás közben, és azt mondja: ezt nem hiszem el!, mert olyan váratlanul megy el egy jóbarát, egy tehetséges íróember, akkor elszámolásra kényszerít az élet.
Így állunk most megrendülten Petz Gyuri halálával szemben.

Nem is olyan régen még kaptam tőle cseten egy verset – időről időre e módon is kommunikáltunk - , aztán az élet folytonos viharai miatt csak távolról figyeltük egymást azzal a jó tudattal, hogy ez mindig így lesz…
Tegnap aztán elképedve konstatáltam a felfoghatatlant: több verset már nem fog küldeni.
Ennyi? Tényleg csak ennyi volt?

Tudom, most írnom kéne Róla szép és megható dolgokat, hogy mekkora formátumú író és ember volt, hogy a tanítványai mennyire szerették, meg általában mindenki, és hogy januárban, amikor felkértük, hogy legyen aHetedik szerkesztője, és lelkesen rábólintott, mennyire örültünk neki…, de elszorult torokkal nehéz bármit is mondani, írni…

Mások majd megírják az életrajzi adatait;
született,…
tanult,…
tagja volt,…
tanított,..
apa volt…

Én most aHetedik nevében csak ennyi tudok mondani:
Köszönjük, Gyuri!
Köszönjük Gyurit…

Álljon itt az utolsó, cseten küldött verse:

 

 

Hommage a A. J.

Átülök. Csillámló sziklafalra.
A nyár már őszbe hajlik, üres szellő.
Körbeírom szívem, megszokta már.
Újra adok múltat, hadd legeljen,
Fejem lehajtom, kezem lehullik.
Szemem hiába, senki nem jön.
Megmaradok? Vagyok. Belső utazás.
Szeretni kell, hát köszönöm, néma
Nem vagyok, minden szervem szól
Hozzád, kinél valósabb anyagból
Még sosem volt éteribb lény, ki
Szóra bír félelmes magasok alján,
Ahol megzsendülnek az örök élet
Lényei, nedvei, vágyai, a mindentudás,
Honnét utazó másként tér meg, mint oda,
Ha lenne itt út, végén otthona, víz, kenyér,
Lélek és hús nyugalma, örök ágya,
Nem alvadt vérdarab.

 

Petz Gyuri2